Album: Nationalhymnen
Ungarn

magyar himnusz
Kölcsey Ferenc
_______________

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, böséggel,
Nyújts feléje védö kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendöt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendöt!

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szölövesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Öseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hös magzatjai
Felvirágoznának.

Hajh, de büneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgö fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktöl rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gyözedelmi ének!
Hányszor támadt tefiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.

Vár állott, most köhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréböl
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hö szeméböl!

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védö kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendöt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendöt!